|
100 éve – leírások szerint- megközelítőleg az ország 30%-át erdő borította. Ez az arány mára már alig éri el az 1%-ot. Tulajdonítható ez az olasz fennhatóságnak, amikor a megművelhető földek növelése érdekében egész erdőket vágtak ki, és a 30 évig tartó háborúnak, amikor mindkét fél nagy mennyiségű fát használt fel a barikádok és alkalmi menedékek építéséhez, és vágtak ki azért, hogy a terület beláthatóságával ellenőrizhetővé tegyék a volt erdőségeket. Majd a háború után a lakosok házaiba beépített faanyag és a tüzeléshez, főzéshez összegyűjtött mennyiség tovább rontott a helyzeten. Holott egy, a földművelésre utalt népesség csak a jó földre támaszkodhat. Ezért, hogy az erdőségek rohamos csökkenése ne rontsa tovább az ország gazdaságát, számos projektet terveltek ki és kiviteleztek, melyek a környezet megóvására irányultak. Ilyenek például a faültetési programok, melyek főként a főutak mentén már látványos eredménnyel büszkélkedhetnek, és az erózió megelőzése végett kivitelezett sáncépítések, melyek egész hegyoldalakat tesznek csíkossá.
Ahogyan a földrajzi jellegzetességek és klimatikus viszonyok alapján három markánsan eltérő térséget különböztethetünk meg az országban, úgy ezeknek a térségeknek a növény- és állatvilága is eltéréseket mutat. Az ország különösen gazdag vörös-tengeri vízivilággal és madárvilággal büszkélkedhet, ami mellett nem törpül el a Semienawi Bahri és a Gash-Barka térségek vadvilága sem.
Tengeri világ A Vörös-tenger nyújtja a különböző állatok leggazdagabb választékát. A Vörös-tenger bámulatos korallvilága és a számtalan színes, ismert, legendás és kevésbé ismert halak teszik a térséget közkedvelt búvárparadicsommá.
Az 1900 kilométer hosszú Vörös-tenger csak északon a Szuezi-csatorna és délen a Bab el-Mandeb szorosnál nyitott. Zárt világot alkot, melyet nem zavarnak a beáramló folyók és áramlatok, ennek köszönhetően sótartalma is igen magas. A mélyben megbúvó vulkáni tevékenységek sem akadályozzák meg a korallok békés növekedését. A tengeri világ három fő ökoszisztémáját a mangrove erdők, a tengeri fű ágyak és a korallok alkotják. A korallok 129 különböző fajtáját találták meg az eritreai partoknál, ezek általában a tenger szintjétől 15-18 méter mélységekig fejlődnek. Jelentősebb korallzátonyok a szigetek körül, illetve az északi partoknál találhatóak. A korallok ilyen gazdag választéka és virágzó élete egyrészt a környék viszonylagos érintetlenségének és zárt világának köszönhető, másrészt annak, hogy adottságai ellenére az ország külső konfliktusai miatt nem vált ismert turista célponttá, így vízivilága szabadon fejlődhetett.
Eritrea vízivilágának másik jellegzetes ökoszisztémáját a mangrove erdők alkotják. Az ország partjainál és szigetein e különleges fa négy fajtáját különböztették meg. A sivatag és tenger találkozásának vonalát itt-ott ellepik a mangrove fák, ellenállva a sónak, szárazságnak és hőségnek. Ennek a fának különböző fajtái képesek a tenger vizéből táplálkozni, úgy, hogy vagy gyökereikkel szűrik meg a vizet, vagy a sót salakanyagként kiürítik magukból. Ez az egyetlen olyan ismert fa, mely képes a tengerből táplálkozni.
A korallok temérdek élőlény élőhelyét biztosítják. Számtalan különböző testű, színű és méretű élőlény él együtt, egymás mellett. Több ezer halfajta él a Vörös-tengernek ezen a pontján, a kisméretű nyálkáshaltól, az anthiászon keresztül a nagy barrakudáig és cápáig számtalan fajta megtalálható.
A korallok közelében a kardinális hal, tengeri angyal és az íjhal nagy számban megtalálhatóak. A groper és a tőkehal előszeretettel búvik meg kis nyílásokban, barlangokban. Emellett az agyaras cethal és a tengeri felcserhal is gyakran megfordul a korallok környékén, csakúgy, bár gyakrabban, mint a szirti cápa. Különleges és ritkás fajták közé tartozik az ördöghal, a krokodilhal és a tengeri szalonka.
A tüskésbőrűek közül megtalálhatóak itt a tengeri sün, a tengeri csillag, a kígyókarú tengeri csillag, a tengeri liliom és a tengeri uborka. Ezek a tüskésbőrű állatok előszeretettel élnek a korallokon vagy a homokos tengerágyon.
A héjas állatok szintén gazdag választéka található meg az eritreai partoknál, ilyenek a garnélarák, remeterák, tarisznyarák, languszta és a fűrészes garnélarák.
A puhatestű állatok el nem hanyagolhatók, hiszen fontos részét képezik a tengeri világ táplálékláncának, és olyan állatok tartoznak közéjük, mint a csiga, osztriga, óriáskagyló, fésűkagyló, vagy a polip illetve a tintahal.
A szivacsállatok képviselik a korallzátonyok legkezdetlegesebb élőlényeit. Egyes állatok fogyasztják a szivacsállatok bizonyos fajtáit, melyek nem mérgezőek, és vannak olyan kistestű rákok és hernyók, melyek búvóhelyéül szolgálnak.
Külön figyelmet érdemelnek a tengeri korallokat látogató, de nem ott élő emlősök. Ilyenek a delfinek különböző fajtái vagy a tengeri tehenek. A delfinek 10 különböző fajtáját azonosították a Vörös-tengerben. Az eritreai partoknál leggyakrabban felbukkanó fajták a púpos delfin, illetve a kis palackorrú delfinek, melyek gyakorta szegődnek a hajók nyomába. A dugong, vagy tengeri tehén elsődleges élelemforrása a tengeri fű, csak ritkán merészkedik közel a partokhoz. Nagy mérete és különleges külseje miatt már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Gyakran a szirénekkel azonosították őket. Sajnos mára már nem csak az eritreai partoknál, de máshol is a kihalás veszélyezteti ezt a fajt, hiszen nagy mérete miatt előszeretettel ejtették el, és használták fel zsírját és húsát.
Nagytestű, a nyílt tengereken előforduló hal még a bálna, melynek 16 fajtáját különböztették meg a Vörös-tengerben. A cethalak közül három trópusi fajtát azonosítottak mostanában.
Az itt élő állatok szintén jellegzetes csoportját alkotják a teknősök. A leggyakrabban előforduló teknősök a nyíltvízi álcserepes teknős és a zöld teknős, de emellett még három másik tengeri teknős fajtát azonosítottak az eritreai partoknál. A két említett teknősfajta a szigetek és a szárazföldi partok gyakori látogatója. Mivel a teknősök tojását, páncélját, húsát és bőrét is fogyasztják illetve felhasználják, mára már minden tengeri teknősfajtát veszélyeztetett állatként tartanak számon.
Egyéb különleges tengeri állatok a korallokkal egy családba tartozó anemóna és medúza.
Szigetvilág
A Dahlak-szigetvilág legnagyobb szigetén, a Dahlak Kebiren 1500 ember él, életmódjuk az elmúlt évszázadokban nem sokat változott. Főleg halászatból élnek. A sziget nagyrészt kietlen, sivatagos. Ilyen környezetben megél a Soemmering gazella illetve az antilop is. A sivatagi pozsgásokon túl a leggyakoribb növény az akácfa. A szigetek a tengeri világ megismerésének kiindulópontjai. Az érintetlen szigetpartok már közvetlen a szigetek közelében gyönyörű vízalatti látványt nyújtanak. A korallok és anemónák között fel-felbukkannak a legkülönbözőbb halfajták, köztük a kis bohóchalak, íjhalak, tüskéshalak és ajakoshalak. A tengeri felcserhal és tengeri angyal mellett keresztezhetik utunkat a pillangóhalak is, miközben a korallok alatt a fűrészes sügér és az angolna búvik meg.
Különös látványt nyújt a manta rája, melynek uszonytávolsága több métert is elérhet. Alkalmanként kiugrik a vízből, majd újra visszacsapódik, valószínűleg azért, hogy megszabaduljon a testén megtelepedett élősködőktől. Ijesztő külseje ellenére nagyon barátságos, olyannyira, hogy akár az arra járó búvárokat is a hátára veszi. A teknősök fajtáival nem csak a vízben, de a szárazföldön is találkozhatunk, különösen, mikor a nőstény teknősök elássák tojásaikat a homokos partokon, melyek mikor kikelnek, a kicsik egyedül vágnak neki a víz felé vezető útnak.
Nemcsak a teknősöknek, de a madaraknak is fészekrakó helyül szolgálnak az érintetlen szigetek. A bengáli csér és a barna szula a parti homokba helyezi tojásait, majd miután a fiókák kikeltek, ott táplálja őket. Mellettük a szigetek gyakori látogatói a fehérhomlokú lile, a gém, a tengeri sirály és a pelikán.
Tengerpart, Danakil Akárcsak a szigetek, a tengerpart is ritkásan lakott. A falvak egymástól távol helyezkednek el, és az ivóvízkészlet általában ott is csak kis lélekszámot tud eltartani. A már említett akácosokon és mangrove fákon túl kisebb méretű ültetvényesek és a kassodfa valamint a lángfa találhatóak itt meg.
Csakúgy, mint az emberek, az állatok is megtanulták, hogyan alkalmazkodjanak a száraz vidék teremtette körülményekhez. A húsukért, tejükért és a közlekedés, szállítás miatt tartott háziasított tevéken, szarvasmarhákon, kecskéken és juhokon kívül a főutak mentén nappal, a nagy hőség idején ritkán látni más állatokat. A leggyakrabban előforduló vadon élő állatok közé tartozik a galléros pávián. Ez az állat, az egykori egyiptomiak szent állata, a forró, száraz vidékek túlélője. Páviánt gyakorta látni a főutak mentén is, nem úgy, mint mókust vagy mangusztát. De náluk még óvatosabbak fajták az estefelé, éjszakánként előbukkanó abesszíniai nyúl és az afrikai sündisznó. A főútról letérve változatosabb, ám még mindig óvatos állatvilágot tapasztalhatunk. A páviánok mellett találkozhatunk a gazellák különböző típusaival, dik-dikkel, nagykuduval, arábiai túzokkal és struccal. Az itt található struccok az északi struccfajtát képviselik, a kifejlett hímnemű egyedek kék lábukról ismerszenek meg. Megtalálható még itt a kis emlősökkel táplálkozó feketehátú sakál, ami főként éjszaka indul útjára, bár ritkábban nappal is találkozhatunk vele. Mellette láthatjuk még a kistermetű sivatagi rókát. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki a foltos hiénát, amivel az utóbbiak közül talán a leggyakrabban találkozhatunk.
Leírások bizonyítják, hogy hajdanán megtalálható volt itt az oroszlán és a leopárd, azonban mára már ezek az állatok dél felé vándoroltak, és az egyetlen macskaféle, ami él még a vidéken, a sivatagi hiúz. Ritkán előforduló állat még a zebra rokona, a vadszamár. Számuk csökkenőben van, főleg, mert keveredik a háziasított szamárral. A varacskos disznó, bár jobban kedveli a zöld növényzetet, az esőzések idején lemerészkedik a parti síkságokra is.
Felföld A felföldi területek jellegzetes növénye a borókafenyő és a vadolíva. Az akácfa különböző fajtái szintén megtalálhatóak. Régebben az ország állatvilága a mainál, különösen ezen a vidéken, sokkal gazdagabb volt. A flóra fokozatos tönkretételével az állatok száma is csökkent. Régebben az állatok olyan széles skálája élt e vidéken, melyről ma már csak a szóbeszéd emlékezik meg. Bivalyok, leopárdok, colobus majmok, elefántok, zsiráfok, vízilovak, núbiai kőszáli kecskék, gepárdok, oroszlánok és vízi antilopok százai rótták e tájat. 
A földművelés ezen a vidéken nagy területeket érint, kevés helyet hagyva a vadvilágnak. A másutt is megtalálható hiénákkal, cerkófmajmokkal, páviánokkal és egyéb kisemlősökkel gyakorta találkozhatunk.
 Az eritreai 5 nakfást a déli vidékek egyik közkedvelt, szimbolikus jelentőséggel bíró fája, a szikamórfa díszíti. Ez a fa hatalmas árnyékot adó lombkoronájával régi idők óta a falusi gyűlések helyszíne. Különösen sokkal találkozhatunk Segeneytitől nem messze, a Szikamór-völgyben. 
Semienawi Bahri
Aszmarától északkeletre fekszik a nevezetes Semienawi Bahri. Erre a körülbelül 400m2-re korlátozódik Eritrea egyetlen megmaradt örökzöld tropikus erdeje. Olyan állatokat is megtalálhatunk itt, melyek más eritreai vidékeken nem fordulnak elő, ilyenek a leopárd, a bozótibak, a klippspringer, nagykudu, kormorán és a varacskos disznó. Máshol az országban elő nem forduló madarak a fehérarcú turac és a narina trogon.
Nyugati síkság A nyugati térség déli része talán az ország vízzel legjobban ellátott vidéke. Itt folyik az egyetlen állandó folyó, a Szetit, ami egyben az etióp határt is jelöli. A folyó környékének állat- és növényvilága igen gazdag, onnan észak felé haladva a buja vegetáció helyét a füves és bozótos szavanna veszi át. A folyó környékén megtalálható a zizyphus és a dum-pálma. Kicsit északabbra az akác uralja a vidéket. Gyakori még a baobabfa, az akác különböző fajtái és az elefántfa. Ezen a vidéken féltve őrzött állat az elefánt, a maga 40-50-es létszámával. Bár komoly veszélyt jelentenek a megművelt földekre, minden egyes példány szigorúan védett. A nyugati területek északi részén megtalálható két másik, szintén veszélyeztetett állat, a núbiai kőszáli kecske és a nagykudu.
Veszélyeztetett állatok A núbiai kőszáli kecskét és az afrikai vadszamarat a veszélyeztetett állatok listáján találjuk. Ezen kívül az elefánt szintén eltűnőben van. Ugyan a vadászat tiltott az országban, a gyakorlatban megakadályozni nem igen tudják, így már a teknősök különböző fajtáit is a kihalás fenyegeti. |
