100 éve – leírások szerint- megközelítőleg az ország 30%-át erdő borította. Ez az arány mára már alig éri el az 1%-ot. Tulajdonítható ez az olasz fennhatóságnak, amikor a megművelhető földek növelése érdekében egész erdőket vágtak ki, és a 30 évig tartó háborúnak, amikor mindkét fél nagy mennyiségű fát használt fel a barikádok és alkalmi menedékek építéséhez, és vágtak ki azért, hogy a terület beláthatóságával ellenőrizhetővé tegyék a volt erdőségeket. Majd a háború után a lakosok házaiba beépített faanyag és a tüzeléshez, főzéshez összegyűjtött mennyiség tovább rontott a helyzeten. Holott egy, a földművelésre utalt népesség csak a jó földre támaszkodhat. Ezért, hogy az erdőségek rohamos csökkenése ne rontsa tovább az ország gazdaságát, számos projektet terveltek ki és kiviteleztek, melyek a környezet megóvására irányultak. Ilyenek például a faültetési programok, melyek főként a főutak mentén már látványos eredménnyel büszkélkedhetnek, és az erózió megelőzése végett kivitelezett sáncépítések, melyek egész hegyoldalakat tesznek csíkossá.